Sziasztok!

Szeredainé Pál Móni vagyok. Végzettségem szerint táj-és kertépítész mérnök volnék, akinek így télvíz idején veszettül viszket az ujja egy kis kerti munka után..

Hozzá kell tennem, idestova hat éve gyerkőcöket nevelek itthon, és a kerttervezés eddig inkább csak álmodozás volt arról, hogy mit fogok kezdeni MAJD az udvarunkkal...

Kisgyerekként is tudtam már, hogy én mindenképpen kertes házban szeretnék élni, a babáimat felnevelni, ott megöregedni...

Az élet úgy hozta, hogy mindez megvalósulhatott, földrajzi konkrétumokat tekintve Zala megyében, a Balaton partjához közeli szépséges községben, Cserszegtomajon, ahol férjemmel 2004-ben építettünk egy könnyűszerkezetes családi házat a közel 1000 m2-es telkünkre.

Papíron persze már évek óta megvan 'A KERTTERV', de idő és anyagiak hiányában csak pici (vagyis inkább icipici) részletek valósultak meg belőle... (Abszolúte az én és kis családom hibájából, ugyanis minden erre költhető pénzünket elutaztuk, elnyaraltuk minden évben... )

DE MOST, idén végre megbeszéltük, hogy maradunk a fenekünkön és belefogunk. Remélem, kitartunk eme elhatározásunk mellett majd akkor is, ha jönnek az idei repjegyakciók...:-))..

Az is kérdéses, mennyi időt tudok majd szánni erre a régi/új "hóbortra", két kisgyerek mellett... Azért reménykedem, hogy menni fog, mert több segítségem is van, elsőként szüleim, akik gyakorlott kertészkedők: anyukám a veteményesben és a fűszernövények közt kísérletezget, apukám pedig -erdőmérnök lévén- inkább a díszkertet csinosítgatja náluk, Nagybajomban. (Szegények, ahányszor nálunk vannak, a fejüket fogják, hogy mikor kezdünk már valamit a kerttel, ha már egyszer vagyunk olyan szerencsések, hogy egyáltalán VAN olyanunk..)

A szakmám is segít -már amennyire emlékszem rá így hat év után- amikor a sokféle szakkönyv közt kell eligazodnom.. És a neten keresztül is gyűjtöm a tapasztalatokat, ismerősöket, akik ilyesmire adták/adnák a fejüket.

Mire is? A cél mostanra körvonalazódott meg bennem, így jópár, gyerekekkel itthon töltött év után. Kezdődött azzal, hogy a válság előtti évtől kezdtem a multikban kapható élelmiszerek silánysága és ártalmassága miatt egyre kétségbe esettebb és egyben dühösebb is lenni -ugye ha az embernek gyerkőcei vannak, azonnal előrébb kerül a fontossági sorrendben az ő jólétük.. Így elkezdtem egyéb utakat keresni, táplálkozásban, életmódban, háztartásban, egyebekben. Az egyik váltás hozta a másikat, így szép lassan megfertőződtem. Az én zöld szemléletemmel ugye egyáltalán nem volt gond, de a mindennapok ezt valahogy mindig felülírták, és egyik év telt el a másik után, anélkül, hogy érdemi változtatás történt volna, bármilyen téren is.. Most már tudom, hogy akkor csak fejben voltam "zöld".. Ami kezdetnek nem rossz, de messze nem elég.

És mert természetesen imádom a szakmámat is, de mindig bennem volt az a furcsa érzés, hogy valami TÉNYLEG hasznos dolog szülessen belőle, ami nem csak önmagában szép, mint mondjuk egy virágágyás vagy egy sziklakert- illetve jól használható, mint egy kerti grillezős terasz vagy egy játszótér, de mondjuk pluszban még ökologikus szemléletű, fenntartható, netalán egészséges, no és -nem mellékesen- a kasszát is kíméli.

Keresgélni kezdtem hát a határszakmák között, mi az, amit felhasználhatnék jelenlegi tudásomat bővítendő... Ekkor bukkantam a permakultúra fogalmára. Ebben minden benne volt, ami nekem kellett:

1. Kertészkedés -mértékkel (Azaz nem napi rendszerességgel... hisze egy rendes zöldségeskertre nem tudnék annyi időt szánni, amennyit kellene.. De hiszem, hogy az a -könnyű- fizikai munka, amit a gyomlálgatás, szüretelés stb. jelent, KELL az ember egészséges testi és lelki fejlődésének. (Azt is gondolom, hogy a férjemet erre tutira nem fogom tudni bepalizni... de azért próbálkozom..:-))

2. Az ökologikus szemlélet testközelből való vizsgáztatása és továbbadása- gyerkőcök is bevonhatók!

3. Saját termények -a "Keresd a helyit" elv-nek való megfelelés igénye miatt (is).

4. Egészséges táplálkozás: bolti (főleg multis) termékek mennyiségének radikális csökkentése, nemcsak költségcsökkentési célzattal (elsősorban nem azzal, de persze nem mellékesen..)

5. Közösségépítés- tapasztalatszerzés útján, neten, élőben, bárhogy.

5. És persze a kellemes és a hasznos összeboronálása: ugyan ki ne szeretné a lábát lógatni egy hangulatos, árnyas kertben, jól végzett munka utáni pihenésként, nézegetve a többszintű, és szinte magától működő, bár talán rendezetlenebbnek ható, kicsi édenkertemet?

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.